Aszfaltozás Magyarország egész területén

Mi is az aszfalt?
A természetben előforduló földi szurokból (bitumen) ipari feldolgozás útján nyert anyag. A bányában termelt nyers anyagból az aszfaltot úgy állítják elő, hogy földes részeitől előbb olvasztás, azután kimosás útján megszabadítják, végre a felesleges mennyiségű olajtartalomtól lepárlás útján megfosztják s ily módon megtisztítva tégla vagy pogácsa alakban szállítják rendeltetése helyére.
Az aszfalt igen sokféle célra használható fel és már több mint félszázad óta különösen Francia-országban és Svájcban főképen az építészet és útkészítés körül alkalmazzák. Azonban a 40-50 év előtt használt és a jelenleg feldolgozott aszfalt között tartósság és szépség tekintetében az utóbbi előnyére lényeges különbség mutatkozik.
Az aszfaltnak jelenlegi felhasználásában városrendezési és szépítési szempontból elsőrendű fontossága van, mert szép, egyenletes, ruganyos és könnyen tisztítható járóutakat készíthetőek belőle. Az utak öntött aszfaltból, de már kettős rétegben vagy pedig még gyakrabban sajtolt aszfaltból készítik.
A sajtolt aszfaltot 12-15 cm. vastagságú beton-rétegre rakják és könnyű szerkezetű hengerekkel belapítják.
Legújabban nálunk Budapesten a rendes módon előállított makadámot aszfalttal leöntik és így a makadám felületét egyenletesebbé és ellenállóbbá teszik. Az aszfaltozás az építkezéseknél is nagy szerepet játszik különösen mint elszigetelő réteg, továbbá mint udvarok, parkolók, autóbejárók, járdák, kerékpárutak stb. Az aszfaltot az európai iparban a fekete lakk előállításához használják; a festészetben, pedig áttetsző festékül (lazúr) és a festek gyors száradását előmozdító anyagul.
Az aszfaltot hazánkban a hetvenes évek legelején kezdték először burkolatként alkalmazni és pedig az akkori Pesten a Hatvani-utcában, melynek úgy kocsiútját, valamint gyalogjáróit is aszfalttal vonták be. Az aszfalt burkolatnak számos előnyét gyorsan felismerték s azt fokozott kiterjesztéssel kiaknázni sietnek.
Tömör aszfaltbeton:
A közutakon leggyakrabban alkalmazott burkolattípus. Az anyag káros lehűlésének megakadályozása miatt legfeljebb 30-40 km távolságra szállítják bedolgozás előtt. Finisher teríti és tömöríti, a hengerlés az első menetekben gumikerekű úthengerrel, később acélköpenyes úthengerrel történik.
Érdesített homokaszfalt:
A bedolgozása hasonló a tömör aszfaltbetonéhoz, a finisher után 3-4 cm vastagságban bitumennel bevont zúzott követ szór a felső felületre a kőzúzalékszóró. Ezt követően már az úthengerek dolgoznak.
Öntött aszfaltburkolat:
Leginkább városi utak burkolataként alkalmazott aszfalttípust 3-4 cm vastagságban, hengerlés nélkül dolgozzák be. A terítés követően leginkább kőzúzalékkal érdesítik. Az öntött aszfaltot keverőtelepek mellett masztikátorban is előállítható.
Drénaszfalt:
Nagy hézagtartalmú burkolat a vizet azonnal elnyeli és anyagában elvezeti. Speciális burkolatot, síkosságra hajlamos útszakaszokon és hidakon alkalmazzák.
Felületi bevonat:
Önállóan nem alkalmazott felületi bevonat új burkolatoknál zárórétegként, régi burkolatoknál és felületi helyreállításhoz alkalmazzák. A régi burkolatot kátyúzzák, a felületét letisztítják, majd bitumenpermetező géppel a burkolatra kötőanyagot szórnak. A kötőanyagra egyenletes mennyiségben közel azonos szemnagyságú kőzúzalékot terítenek és hengerlik. A burkolaton körülbelül két hétig utókezelést kell végezni, a kipergett kőzúzalékot a kötőanyaggal jobban átitatott részre seprik.